A 8kor Színház Sárospatakon, A Művelődés Háza nevű városi kulturális központ amatőr művészeti együtteseként tevékenykedik immár huszonkét éve. Közben szereplők jöttek és mentek, de változatlan maradt a hivatás. A küldetés, hogy tudtára adjuk az egész világnak: „Él magyar, áll Buda még…”. Igen, él, mind a tizenötmillió, akkor is, ha vannak akik ezt elhazudni igyekeznek,
vagy ha dicstelen vezéreik testvértagadásra sarkallják a hajdan együvé tartozókat.
A társulat gyökerei a „rendszerváltás”-nak hitt eseményeket megelőző év márciusáig nyúlnak vissza. Egy főiskolásokból álló amatőr rock-együttes és barátai, több tucatnyi felnőtt és gyermek néptáncos alkotta azt a szereplőgárdát, akik létrehoztak egy egész estét betöltő szabadtéri előadást a 48-as forradalom ünnepének tiszteletére. A produkció hatalmas közönségsikert hozott, s a szereplők közül többen gondolták úgy, hogy érdemes tovább együtt folytatni. 1992-ben a társulat magját képező zenekar részt vett az erdélyi Fehéregyházán évente megrendezésre kerülő Petőfi-emlékünnepségen, s ez a fellépés többek számára életre szóló elhivatottság kezdete, vagy éppen megerősítése lett. Hazatérve határozták el az akkori tagok, hogy az eddigi alkalmi társulás helyett egy állandó formációt hoznak létre. A repertoár folyamatosan bővült, egyre több nem zenész amatőr előadó is csatlakozott, lassan a műsorok jellege, szerkezete is változni kezdett, a mondanivaló nyíltan hirdetett változtathatatlansága mellett. Az első fehéregyházai fellépés nyomán hamar híre ment – főként a határokon túli magyar közösségek körében -, hogy van egy csapat, akik jó szóért, szerény vendéglátásért, és életre szóló barátságokért bárhova elutaznak, s hirdetik az egyetemes magyarság igéjét. Így ismétlődik azóta is szinte minden évben a meghívás Erdély különböző városaiba, a Felvidékre, Délvidékre vagy Kárpátaljára. Az országhatárokon belül is számtalan rendezvényen vettünk részt, eldugott kis falvaktól egészen a Parlament kupolacsarnokáig.
1996-ban mutattuk be az első igazi jelmezes-díszletes nagyszínházi produkciót, az „Itt élned, halnod kell” című zenés történelmi tablót, mely a csodaszarvas-regétől a köztársaság kikiáltásáig kísérte végig a teljes magyar történelmet. A színpadon 120 szereplő vonult fel, a kétórás előadás teljes zenei anyagát már saját stúdiónkban vettük fel.
A munka folytatódott, de a szerkezet átalakult, s ettől az előadástól kezdve már 8kor Színház lett az eddigi 8kor-együttesből. 1998-ban előadtuk a „Költő visszatér” c. rock-operát, 2000-ben a „Valahol Európában” , 2002-ben a „Légy jó mindhalálig” című musicalt, majd 2003-ban az „István, a király” című rock-operát, a világon először „élő” rock- és szimfonikus zenekar, valamint kórus és táncosok közreműködésével, mintegy kétszáz szereplőt felvonultatva, ötezer fős közönség előtt. Emellett folytatódtak a magyarság-missziós pódiumműsorok is, így jutottunk el többek között 2001-ben Washingtonba, és a floridai Sarasota városába, 2009-ben Torontóba, 2010-ben végigutaztuk az USA keleti partját, egy 7 fellépésből álló turné során. A trianoni békediktátum 90. évfordulóján az eredeti helyszínen, a Nagy-Trianon kastély előtti téren képviseltük nemzetünk tiltakozását, bele nem törődését... Itthon pedig igyekeztünk szót emelni nemzeti értékeink mellett az olyan – sajnos rossz irányt vett – események kapcsán, mint a kettős állampolgárságról szóló népszavazás, vagy a hazugságkormány leváltását megkísérlő 2006-os választás. Ezekre az alkalmakra készítettük az „Angyal, maradj a Hargitán” és az „Építsd fel újra” című nagyobb lélegzetű pódiumműsorokat. Kár, hogy az árulás hangja volt az erősebb… Ez utóbbi műsorban vendégszerepelt előadásunkban a Kormorán együttes énekese, Mr. Basary. A Kormorán tagjaival hosszú évek óta tartó kapcsolatban vagyunk, s ez nem véletlen, hisz műsoraink zenei részének gerincét az ő dalaik alkotják, s munkásságuk mindig példaként állt előttünk.
Több mint két évtized telt el az első előadás óta…
Egy maroknyi csapattal újra és újra a pódiumra állunk, s most sem hirdethetünk mást, csak azt, hogy „egy vérből valók vagyunk…”. Kós Károly, Wass Albert, Reményik Sándor, Petőfi Sándor, Bayer Zsolt szavait, a Kormorán, Dés László, Jeney Szilveszter és az Ismerős Arcok zenéit hozzuk elő bizonyságképpen, igazolva Vas István versbéli kijelentését, hogy igen,
„…Él magyar, áll Buda még...
Csodának ez is épp elég.
Mert elmúltak a nagyurak,
De megmaradt Sárospatak,…”
